A naspolya

Valószínűleg rövid szezonja és nehéz tárolhatósága egy ideig kevéssé ültették, de most újra divatba jött. Theofrasztosz ókori görög filozófus (ie. 372-287) növényleírásaiban is szerepel. Mintegy 3000 éve termesztik.

A naspolya is a kettős hasznú növények sorába tartozik. Virágai, szép őszi lombozata, kellemes megjelenése miatt jelentős a díszítőértéke. Gyümölcse pedig kellemes ízű, édes. Pektin tartalma, C-, és B-, E-vitamin, karotin tartalma magas. Az ásványi anyagokban gazdag (kálcium, kálium, magnézium, cink, mangán, vas és réz).

Surányi Dezső agrobotanikus így ír a naspolyáról: Kisázsiából a kelták hozták Európába, elsőként a La Tene- és a Halstatt-kultúra területére. A kelták hódításaival Itáliába, majd Pannóniába is eljutott. A térkép jelezte kelta birodalom számos településekről ismertek magleletek, a Dunántúlról is. A VIII. század táján már termeszteni kezdték Nyugat-Európában. A fogyasztásra alkalmas (szotyós, fonnyadt) gyümölcsök szimbolikus tartalma különböző népeknél ellentérő jelentésű. A fogyasztása ezért sem népszerű sokfelé. Monotipikus faj, általában birsre vagy saját magoncára szemezik, így ha a nemes lepusztult róla, a magoncból a faj genetikai változatossága növekedhetett. Angol, francia, holland és német fajták terjedtek el Európában. Nálunk is ezek utódai, esetleges mutánsai adják a naspolya kultúrflóráját. Elég könnyen elvadul, főleg a Dunántúlon és az Alföldön belső kertekben, erdőben találkozhatunk egészen lapos változatokkal is („Lasponya”). A termesztése ma sem számottevő, az utolsó kataszteri felmérését 1935-ben végezték el. Furcsa ellentmondás ugyan hazánkban, hogy a kultúrtörténete, nyelvészeti adatai gazdagnak mondhatók. (Forrás: Surányi Dezső: Az elfelejtett naspolya jövője Magyarországon, Kertgazdaság, 42. évf. 2. sz. / 2010, 36-46)

A naspolya elterjedése és habitusa

Dél-Európától kezdve, Nyugat-Ázsián át Turkesztánig otthonra lelt. A Balkán-félsziget országaiban vadon is terem, de kertekbe is szívesen ültetik. Európába először a görögök, majd a rómaiak hozták be.

Rendszertanilag az almatermésűek osztályába tartozik, rokonságban van a birssel, almával és körtével. A Mespilus nemzetségnek mintegy 26 faja ismert. A nemzetség egyik új faja a közelmúltban felfedezett törzses vagy amerikai naspolya, a Mespilus canescens Phipps, amely Arkansasban őshonos. Bonyolítja a helyzetet, hogy genetikai vizsgálatok alapján egy ideig a Crataegus nemzetség egy alnemzetségének tekintették, mások azonban javasolják a Mespilus nemzetség megtartását a fennálló különbségek alapján. Mi most az utóbbi álláspontnál maradunk.

A naspolya (Mespilus germanica) kis termetű fa vagy cserje, vesszői barnásak vagy vörösesbarnák. Sűrű lombját lándzsás, molyhos levelei és szép fehér virága alkotják, amelyek május-június hónapokban nyílnak. A kultúr alakok fajtái kevésbé tövisesek, mint a vad formák. A naspolyafa öntermékenyülő, ezért az egyedülálló bokrok is jól teremnek. Termése aszmag. A gyümölcs alakja alma és megnyúlt körte között változhat, amelynek tömege fajtától függően 20-60 g között mozog.

Mikor érett a naspolya?

A naspolya termésének addig a fán kell maradnia, amíg teljesen be nem érik. Sőt, túlérett állapotban a legjobb leszüretelni, amikor a héja sötétbarnává válik, és könnyen leválik a megpuhult gyümölcshúsról. Ez általában az első fagyos éjszakák következtében szokott megtörténni, október végén vagy november elején.

A naspolya termesztése

A naspolyát félvad gyümölcsként tartják számon. Ha naspolyát szeretnél ültetni, vásárolj oltványt, mert a magról kelt csemete általában kisebb gyümölcsöt hoz és fája többnyire tövises.

Kis termetének köszönhetően házikertbe kimondottan ajánlott. Szinte minden kezelés nélkül is bőségesen terem.  Csak visszaszorítás céljából kell metszeni. Virágai a hajtások végén fejlődnek a kési fagyok után, tehát a virágokat nemigen éri fagykár. Kártevők, kórokozók ritkán támadják meg. leginkább az alma kártevői ( hajtáshervasztó darázs, zöld alma levéltetű) és kórokozói (lisztharmat) jelenhetnek meg rajta. Esetenként Erwiniás fertőzés lép fel, különösen nagyüzemi termesztésében.

A minél teljesebb megtermékenyülés érdekében nem árt a bór lombtárgyázás zöld és fehérbimbós állapotban. A kertünkbe érdemes legalább egy naspolya bokrot ültetni, mert akkor érik, amikor kertünk nem bővelkedik saját termésű gyümölcsökben. Egy kifejlett, egészséges naspolya bokor 40-50 kg gyümölcsöt képes teremni.

Nálunk sokáig fajta név nélkül történt a szaporítása, ma Magyarországon a következő fajták fordulnak elő leggyakrabban a faiskolákban:

Hollandi óriás naspolya

Hollandiából származó, későn érőfajta, és mint a neve is mutatja igen nagy gyümölcsű.

Notthingham-i naspolya

Angliai származású, november elején szedhető az igen kellemes zamatú gyümölcse. Szabályos gömbkoronája és szép kékeszöld lombozata miatt díszfaként is alkalmas.

Szentesi rózsa naspolya

Szentes környékén van hazánk legnagyobb naspolya termesztő tája ahol fő fajtaként termesztik. 2012-ben került a nemzeti fajtajegyzékbe, mint termeszthető tájfajta. Azonban tudni kell, hogy nagyüzemi termesztésben nincs, csupán házikertekben termesztik. A legkorábban érő fajta, már október végén szedhető. Gyümölcsei igen gazdagok íz- és zamatanyagokban.

Minden gyümölcstermő vidéken termeszthető, azonban figyelembe kell venni, hogy egy melegebb éghajlat szülötte, ezért nálunk sem szeretheti a hideg fekvést. Napos félárnyékos helyen érzi magát a legjobban. Talajban nem válogat, de meghálálja a kissé nyirkos, tápdús talajt. Száraz talajon öntözni kell.
A naspolya nem igényel sok gondoskodást, azonban egy dolgot szem előtt kell tartani: vesszőit nem szabad metszeni, mert termőrügyei a vesszők csúcsán állnak. Az ifjítást jól tűri, erre lombfakadás előtt, tavasszal kerüljön sor.

A naspolya felhasználása

A naspolyát fajtától függően október végén, november elején szüretelhetjük. A még kemény gyümölcsöket egy rétegben rakjuk száraz helyre, padlásra, kamrába stb. December végére a gyümölcsök megpuhulnak, ízük édes, igen kellemes ízűvé válnak, és talán még karácsonyi asztalunkat is gazdagíthatja.

A naspolya magas rosttartalma segíti az emésztést, vitamin- és antioxidáns tartalma pedig hozzájárulnak az általános egészséghez.

A naspolya ízét gyakran a csípős és az édes keverékeként írják le, amely alma és datolya kombinációjára emlékeztet. Teljesen érett állapotban élvezhető, mivel íze idővel gazdagabbá és édesebbé válik .Lekvárok, zselék, chutney-k készítéséhez, sőt sütéshez is használják, ahol puha, érett húsuk süteményekben, tortákban vagy pitékben használható.

A népi gyógyászatban a naspolyamagból készült teát vesekő elhajtására alkalmazták. Kérgének főzetét vérzéscsillapításra használták.

Naspolyapakolás (ránctalanító, regeneráló): Nyomkodjuk össze a naspolya pépes belsejét néhány csepp citromlével és egy kevéske zabkorpával. Vigyük fel a megtisztított bőrre, majd 15- 20 perc múlva mossuk le.Fellazítja és eltávolítja a bőr felszínén található elhalt hámsejteket, segíti a bőr megújulását, ráncsimító és felszíni keratinoldó hatása van. Javítja a bőr vízmegkötő képességét. A benne levő vitaminok, ásványi anyagok és gyümölcssavak azonnali és látványos eredményt mutatnak. HERBÁCIÓ magazin, 2012/3. 16. oldal

Lekvárt főzhetünk belőle, más gyümölcsökkel együtt ivólét készíthetünk, de befőttnek is alkalmas. Egy internetes blog az alábbi receptet ajánlja: A naspolyalekvárhoz teljesen érett gyümölcsöt válasszunk. Kilónként 3,5 deci vizet adjunk a megmosott egész gyümölcsökhöz. Főzzük puhára , majd törjük át. Keverjünk hozzá fél kiló cukrot, majd főzzük sűrűre . Száraz dunsztban tartósítsuk.